Going Dutch jelentése: honnan ered, és hogyan osztják a számlát a világban és nálunk
A going Dutch azt jelenti, hogy mindenki a saját részét fizeti az étkezésből, nem egy ember fizet mindenkinek. Honnan ered, és hogyan osztják a számlát a világban?
Elfogytak a tányérok, jön a számla, és valaki megkérdezi: „Going Dutch?” Az asztal fele bólint. A másik fele csendben nem biztos benne, hogy ez azt jelenti-e, hogy mindenki a saját rendelését fizeti, vagy elosztjuk az összeget — pedig a kettő között fejenként akár több ezer forint különbség is lehet.
A kifejezés egyszerű, a mögötte lévő szokás nem az. A going Dutch azt jelenti, hogy mindenki a saját részét fizeti, általában a saját ételét és italát, ahelyett hogy egy ember fizetne mindenkinek. Nem pontosan ugyanaz, mint a számla egyenlő elosztása, és sok kifejezés, amelyet „going Dutch”-nak fordítanak, például a japán warikan, valójában egyenlő részeket jelent.
Mit jelent a „going Dutch”
Egy mondatban: going Dutch azt jelenti, hogy egy közös alkalmon mindenki a saját költségét állja. A szótárak a rokon „Dutch treat”-et olyan étkezésként vagy szórakozásként határozzák meg, ahol mindenki magáért fizet. A gyakorlatban az angolul beszélők nyújtják a jelentését: egyesek úgy értik, „pontosan azt fizesd, amit ettél”, mások úgy, „osszuk el”, és sokan csak azt jelzik vele, hogy ezúttal senki nem vendégel meg senkit.
Ebből a bizonytalanságból fakad a legtöbb kínos pillanat, ezért érdemes tudni, melyik háromféle megoldást takarhatja.
Honnan ered a kifejezés
A going Dutch eredetéről a legtöbben egy 17. századi magyarázatot hallottak: Anglia és a Holland Köztársaság tengeri és kereskedelmi vetélytárs volt, és az angol ebben a korban több „Dutch” szóval képzett sértést vett át, például a „Dutch reckoning”-ot vagy a „Dutch feast”-et, vagyis azt a lakomát, ahol a házigazda iszik be először.
A kifejezés keltezett nyomai máshová mutatnak. A „Dutch treat” az amerikai angolban 1870 körültől jegyzett, vagyis vendéglátás, amelyben senki nem vendégel meg senkit, a „go Dutch” pedig a 20. század elejére követi. A kifejezés tehát amerikai, és sokkal fiatalabb a rivalizálásnál, még ha át is vette a régebbi szokást, hogy a „Dutch” azt jelenti: „nem az igazi”. Néhány szótár ma is olykor sértőnek jelöli a „Dutch treat”-et; a „számlaosztás” kikerüli a kérdést.
Going Dutch, egyenlő osztás, vagy egy ember fizet
Egy közös étkezés elszámolásának három gyakori módja van:
- Going Dutch: mindenki a saját tányérját és italát fizeti, plusz a közös tételekből a méltányos részét.
- Egyenlő osztás: az összeget elosztják a létszámmal, bárki bármit rendelt.
- Egy ember fizet: vendéglátásként, vagy abban a megértésben, hogy a többiek később megadják neki.
Az egyenlő osztás gyors és igazságos, ha hasonló a rendelés. A going Dutch igazságosabb, ha nem. A háttérben ez csak kettő az egy kiadás felosztásának öt módjából, a vegyes megoldásokról pedig az éttermi számla felosztása, ha nem mindenki ugyanazt ette szól.
Egy kidolgozott példa: három ember, két válasz
Lilla, Márk és Zsófi vacsorázik. Lilla főétele és itala 4 400 Ft, Márké 7 000 Ft, Zsófié 4 200 Ft, és közösen esznek egy 2 400 Ft-os előételt. A számla 18 000 Ft.
| Saját rendelés | + az előétel harmada | Going Dutch | Egyenlő osztás | Különbség | |
|---|---|---|---|---|---|
| Lilla | 4 400 Ft | 800 Ft | 5 200 Ft | 6 000 Ft | egyenlő osztásnál 800 Ft-tal többet fizet |
| Márk | 7 000 Ft | 800 Ft | 7 800 Ft | 6 000 Ft | egyenlő osztásnál 1 800 Ft-tal kevesebbet fizet |
| Zsófi | 4 200 Ft | 800 Ft | 5 000 Ft | 6 000 Ft | egyenlő osztásnál 1 000 Ft-tal többet fizet |
| Összesen | 15 600 Ft | 2 400 Ft | 18 000 Ft | 18 000 Ft |
Mindkét módszer 18 000 Ft-ot gyűjt be. Az egyenlő osztás 1 800 Ft-ot áttesz Lillától és Zsófitól Márkra — egy vacsoránál jelentéktelen, egy évnyi ilyen vacsoránál már érezhető. Ha Márk a teljes 18 000 Ft-ot vendégként fizette volna, senki nem tartozna semmivel; ha csak a gördülékenység kedvéért fizette ki, a going Dutch azt jelenti, hogy Lilla 5 200 Ft-ot, Zsófi 5 000 Ft-ot utal neki. Ha a számlán szervizdíj vagy áfa is van, az minden rendeléssel arányosan nő — az áfa, a borravaló és a szervizdíj arányos felosztása megmutatja, hogyan.
Számlaosztási szokások a világban
A szokások régiónként, korosztályonként, alkalmanként és családonként változnak, ezért ezeket gyakori mintáknak olvasd, ne szabályoknak.
Magyarország. A pincér kérdése többnyire az, hogy „Együtt vagy külön?”. Külön fizetésnél mindenki a sajátját állja, egyenlő osztásnál „felezünk” vagy „elosztjuk” hangzik el, ha pedig az asztal közös pénzből fizet, azt „összedobásnak” mondják. A „going Dutch”-nak nincs elterjedt magyar megfelelője, a külön fizetés pedig barátok és kollégák között megszokott. Sok étteremben a számlára már rákerül a szervizdíj, ezt érdemes ránézéskor megnézni, mielőtt hozzáadsz egy borravalót.
Japán. Barátok között gyakori a warikan (割り勘) — a számlát egyenlően elosztják a fizetők között. Üzleti vagy formálisabb helyzetben gyakran az idősebb vagy a vendéglátó fizet.
Dél-Korea. A deochipei (더치페이) koreai szóalkotás az angol „Dutch” és „pay” szavakból, jelentése: mindenki a magáét fizeti, vagy megosztják a költséget. Az enppang (엔빵), az „n” mint n felé osztás nyomán, azt jelenti, hogy mindenki egyenlő részt tesz be.
Olaszország. A pagare alla romana, „római módra fizetni”, általában azt jelenti, hogy az összeget egyenlően elosztják az asztalnál ülők között.
Spanyolország. A pagar a escote azt jelenti, hogy mindenki kifizeti a részét egy közös költségből.
Irán. Egy közös költségből mindenkinek a része a dong (دنگ); a szótárak a rész jelentését a dáng (دانگ) alatt jegyzik, ami szó szerint egy hatodot jelent. Azt, hogy mindenki fizesse a saját részét, így mondják: dongi hesáb konim (دنگی حساب کنیم), „osszuk el”.
Törökország. Az Alman usulü, „német módra”, azt jelenti, hogy külön fizetünk.
Szaúd-Arábia. A rendszeresen találkozó barátok gyakran gyűjtenek egy qattát (القطة) — az összejövetel költségeire mindenkitől összegyűjtött pénzt, nagyjából egy közös kasszát.
Németország. A „Zusammen oder getrennt?” — együtt vagy külön? — a szokásos kérdés egy éttermi étkezés végén, és a külön fizetés bevett.
Hollandia. Gyakori, hogy egy ember fizet, majd egy appal, például a Tikkie-vel fizetési kérést küld a többieknek, vagy mindenki kifizeti a saját részét.
Egyesült Államok. Barátok között az egyenlő osztás gyakori, ha nagyjából egyforma árú a rendelés; ha egy ember fizet, a többiek gyakran egy fizetési appon adják vissza neki.
Udvariatlanság számlát osztani?
Általában nem. Hasonló helyzetű barátok és kollégák között sok helyen a számlaosztás az alapértelmezés, a ragaszkodás a fizetéshez pedig adósnak érezteti a többieket. Három helyzetben kényes: ha valaki egyértelműen meghívta a többieket („hadd vigyelek el vacsorázni”), ha az étkezés egy ember ünneplése — erről ki fizet a szülinapi vacsorán szól —, és ahol a szokás szerint az idősebb vagy a vendéglátó fizet. A pároknak megvan a maguk változata a kérdésre, amellyel fele-fele legyen-e a számlák felosztása párként foglalkozik.
Hogyan javasold udvariasan
Mondd, mielőtt bárki rendel, ne akkor, amikor a számla megérkezik: „Mindenki a sajátját fizeti?” vagy „Osszuk el egyenlően?”. Ha korán kimondod a módszert, a szűkös költségvetésű ember magyarázkodás nélkül rendelhet aszerint. Ha valaki sokkal többet rendel, ajánld fel a going Dutch-ot, ne várd meg, amíg kérik. És ha valaki mindenkiért kifizet, hogy gördüljön a dolog, számoljatok el még aznap; az elszámolás kínosság nélkül megmutatja, mely szokások segítenek.
Itt jön a képbe a Donget
A Donget mindhárom módszert kezeli egy számlán. A Fizette rögzíti, ki állta. Egyenlő osztáshoz válaszd az Egyenlő felosztást. A going Dutch-hoz válaszd az Összeg felosztást, és írd be mindenkinek a saját végösszegét, vagy koppints a Blokk beolvasása gombra, és hagyd, hogy mindenki Rész igénylése módon magához vegye az általa elfogyasztott ételeket; aki igényel, csak azt fizeti, amit igényelt, a nem igényelt részt pedig egyenlően osztják el azok között, akik nem igényeltek semmit — vagy mindenki között, amint mindenki igényelt valamit. Ha egy csoport gyakran jár együtt enni, az Elszámolás a legkevesebb átutalásra vonja össze az egyenlegeket, a Kifizetve pedig mindegyiket késznek jelöli. A Donget nem mozgat pénzt — az átutalás úgy történik, ahogy egyébként is fizettek egymásnak.
Gyakori kérdések
Mit jelent a going Dutch?
Mindenki a saját részét fizeti az étkezésből, italból vagy programból, ahelyett hogy egy ember fizetne mindenkinek. Általában azt jelenti, hogy azt fizeted, amit rendeltél, bár egyesek lazán minden felosztásra használják.
Honnan ered a „going Dutch” kifejezés?
A „Dutch treat”-ből nőtt ki, amelyet az amerikai angolban 1870 körülről jegyeznek. Gyakran kötik a 17. századi angol–holland rivalizáláshoz, de a kifejezés keltezett nyoma amerikai és jóval későbbi.
Ugyanaz a going Dutch, mint a számla egyenlő elosztása?
Nem egészen. A going Dutch azt jelenti, hogy a saját részedet fizeted; az egyenlő osztás az összeget elosztja a létszámmal. Csak akkor egyeznek, ha mindenki nagyjából ugyanannyit rendelt.
Udvariatlanság számlát osztani?
Hasonló helyzetű barátok és kollégák között általában nem. Kínos lehet, ha valaki meghívta a többieket, egy ember ünneplésén, vagy ahol az idősebbtől, a házigazdától elvárják, hogy fizessen.
Hogyan osztják a számlát Japánban?
Barátok között gyakori a warikan (割り勘) — a számlát egyenlően elosztják a fizetők között. Üzleti vagy formális helyzetben gyakran az idősebb vagy a vendéglátó fizet.
Sértő a „going Dutch”?
Ritkán szánják sértésnek, de egyes szótárak a „Dutch treat”-et olykor sértőnek jelölik. A „számlaosztás” vagy a „külön fizetés” ugyanazt mondja.
Összegezve
A going Dutch azt jelenti, hogy mindenki a saját költségét állja, és csak egy a sok mód közül, ahogyan az asztalok a világban elszámolnak — a tokiói egyenlő warikantól a rijádi baráti qattáig. Bármi a szokás, a kínos rész ugyanaz: nem tudni, melyik módszer van érvényben. Mondd ki rendelés előtt, és a számla puszta számtan lesz.
Töltsd le ingyen a Donget-et, és oszd el a következő vacsorát a magad módján — egyenlően, ételenként, vagy úgy, hogy egy ember fizet, a többiek pedig később elszámolnak.
